Sínek
Nos, nem is kell mást tennünk, mint bemeni az üzletbe, és megvenni a síneket.
Ám, ha nem szeretnénk tanácstalanul kifordulni a boltból, akkor bizony célszerű utánanézniünk a kínálatnak. Sínekből ugyanis rengeteg létezik! Van betonaljas, faaljas (ez a klasszikus talpfás), van töltéses és anélküli, van flexibilis, fél-flexibilis... és még egy sor más fajta (pl. fogasléces a fogaskerekű vasutakhoz, keskeny nyomtávú, normál és keskeny nyomtávú fonódott).
Történelmi fejlődés
Mielőtt a válogatásba belefognánk, tegyünk egy kis történeti kitérőt. Annál is inkább, mivel az első modellvágányok még nagyon távol álltak az igaziaktól, azoknál sokkal egyszerűbbek voltak. Ennek oka az volt, hogy a síneket csupán funkcionális elemeknek tekintették. Azok a gyártók, akik az ún. "háromsínes" rendszer mellett döntöttek, ráadásul még súlyosbították is a helyzetet.
A járművek egyre finomabb kialakítása azonban hamar felkeltette az igényt arra, hogy a szebbnél szebb modellek már ne a bumfordi síneken fussanak, hanem hozzájuk illő, valósághű pályán. Egyszerű, de már élethűbb megoldást jelentett a lemezből készült "töltés" és a ráfestett talpfák:
A kalapprofilos sínek korszaka
Minden bizonnyal gazdasági megfontolások vezérelték azt a fejlesztést, ami során a talpfa-imitációkat kartonpapírból készítették el, és a sínek azelőtt formára hajtott lemezeit egyszerű U alakúra alakították. A kartonpapírt azután felváltotta a műanyag, de az U alak sokáig tartotta magát. Ebből lett az ún. kalapprofilos sín:
Modern, valósághű megoldások
A következő lépéssel már nagyon közel jutottunk a valósághű sínekhez: a műanyag talpfákba befűzött profilszálakkal élethű vágányzatot építhetünk.
Töltéses és töltés nélküli változatok
A legtöbb vágányrendszernek létezik ún. töltéses változata is. Ezek a sínek a szőnyegen alkalmanként összeállított vasút esetén rendkívül hasznosak, mert távol tartják a szennyeződéseket a vonatoktól, és a kapcsolószerkezetük is stabilabb összeköttetést biztosít.
Néhány üdítő kivételtől eltekintve azonban a töltéses sínek kevésbé élethűek, a műanyagból készült kavicságy-modell miatt. Sajnos - ugyancsak kevés kivétellel - a töltésimitációt egybeöntik a talpfákkal, így ezek a vágányok terepasztalra nem igazán alkalmasak, mivel ma már a kavicságyat is élethűen modellezzük.
Flexibilis vágányok
A technológia fejlődésével létrejött a rugalmas anyagból készített sínszálakkal és a talpfák közötti résekkel gyártott ún. flexibilis vágánymező. Ez egy hosszabb (500-1000 mm-es) sínmező, amelyet szabadon hajlíthatunk és vághatunk. A síneket szabhatjuk a direkt hozzájuk árusított fogóval, de lombfűrésszel, vagy vágókoronggal is.
Fa- és betonaljas sínek
A modellezés fejlődésével megnőtt az igény a vágányok minél valósághűbb leképzésére is. Így a faaljakat (azaz a hagyományos talpfákat) modellező vágányok mellett megjelentek a betonaljasak is.
Sínprofilok és magasságok
🔧 Méretbeli fejlődés
Mind a mai napig problémát jelent a sínek magasságának élethű modellezése. A modelljárművek kereinek karima ugyanis sokkal nagyobb, mint egy igazi járműé. Ennek okát az üzembiztonságban kell keresnünk. A modellpálya geometriája különbözik a valóságostól, ezért a méretarányos kicsinyítéssel a járművek könnyen kisiklnának.
Ahogy a "Régi és új" fejezetben is írtuk, mind a sínek, mind a kerékprofilok folyamatosan finomodnak. Így például H0 méretarányban már gyakrabban találkozhatunk a 2,1 mm profilmagasságú sínekkel, mint az eddigi 2,5 mm magasságúakkal. Ez a látszólag pici eltérés az összhatást jelentősen befolyásolja.
Az N méretaránynál az általánosan forgalomban lévő 2 mm magas sín mellett egyre több helyen találkozhatunk az 1,4 mm magasságúakkal. Itt a különbség már sokkal szembetűnőbb.
Melyiket válasszuk?
