Régi és új
A régebbi vasútmodellek némelyike felbecsülhetetlen értékkel bír. Ez a megállapítás azonban csak a ritkaságokra érvényes!
Ha 20-25 éve valamelyik magyarországi játékboltban vásároltuk modellvasutunkat, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy modellünket esetleg az akkori ár legfeljebb ötvenszereséért tudjuk eladni. Azaz, egy akkoriban 340 Ft-ba kerülő Piko BR130-asért 17000 Ft-ot még kaphatunk, ha modellünk kifogástalan állapotban van.
Ennyi pénzért azonban manapság új mozdonyt nem igazán vehetünk, de ez nem is csoda, ha összehasonlítjuk egy modern modellel.
Technológiai fejlődés
Mielőtt megtennénk, tekintsük egy picit át, mi minden történt az eltelt idő alatt! Az akkori Commodore és Sinclair számítógépeink teljesítményénél már sokkal többet várunk akár a mobiltelefonunktól is, amit akkor még csak hírből ismerhettünk. Nos, a vasúltmodellezés is fejlődött - nem is keveset az eltelt idő alatt. A technológia fejlődésével finomodtak, részletesebbek lettek a modellek. Az elektronikai alkatrészek miniatürizálásával a járművekbe már parányi számítógépeket, mikrokontrollereket telepíthetünk (amelyeknek némelyike már felül is múlja az előbb említett számítógépek teljesítményét). Ezek a világítást, az irányváltást az élethű motorvezérlést, vagy akár az ennek megfelelő hanghatásokat is vezérelhetik.
A fejlődésre nézzünk egy példát:
Eredeti lokomotív:
Modell változatok:
🔍 Részletességi különbségek
Rögtön látszik, hogy melyik lehet az újabb. A képek egyben jól szemléltetik a modellezés egyik alapproblémáját is. Az apróbb részletek kidolgozásakor egy modell tervezői gondban lehetnek az élethű kicsinyítéssel. Itt a mozdony orrán lévő kapaszkodókon figyelhető meg ez a jelenség. Az eredeti mozdonyon a kapaszkodók olyan vékonyak, hogy a baloldali modellen a tervezők inkább elhagyták. A jobboldali mozdony tervezői viszont úgy gondolták, hogy ezek az elemek meghatározzák a jármű jellegét. Ezért itt - mégha vastagabb anyagból is, de - mégiscsak modellezték. (Az adott modellre ezeket utólag felszerelhető elemként adja a gyártó, így aki pontos és mérethelyes kapaszkodókat szeretne, maga is elkészítheti. Jóllehet ehhez már szükséges némi modellező gyakorlat).
A jobb oldali modellen megfigyelhető még egy nagyon fontos különbség: a pályaszám (ami - az autók rendszámjához hasonlóan - a járművek azonosítását szolgálja) nem külön táblán található, hanem magára a mozdonyra lett felfestve. Ez nem a modellgyártó "hanyagsága", hanem éppen ellenkezőleg, a pontosságára utal. A 232 601-5 -ös mozdony ugyanis már nem kapott külön táblát, az eredetin is ugyanígy, festve szerepel az azonosító.
Még tíz évvel ezelőtt is (sőt! némely gyártónál akár napjainkban is!) gyakran találkozhattunk úgynevezett "átfestésekkel". A gyártók egy bizonyos mozdonyt legyártottak, majd a különböző országokban és vasúttársaságoknál futó, ugyanolyan típusú járművek festésével újra kiadták. A gond ezzel a módszerrel az, hogy - mint ahogy a fenti esetben is látszik - a vasúti járművek között gyakran még ugyanazon társaság ugyanazon típusai között sincs két egyforma. A különböző oszágok azonos típusú járművei pedig majdnem biztos, hogy különböznek, hiszen az országspecifikus szabványok különböző berendezéseket írnak elő. Ilyen eszközök például a biztosítóberendezések érzékelői/jeladói.
A képeken csupán a „külcsíny” látszik, ennél a „belbecs” alkalmasint sokkal többet változott.
Ugyancsak a finomabb, pontosabb leképzésből adódik, hogy a régebbi modellekkel komolyabb gondunk lehet akkor, ha modernebb sínrendszeren szeretnénk közlekedtetni őket. A nagyobb élethűség miatt ugyanis ezek a sínek már alacsonyabbak, mint régebbi társaik.
