A vasútmodellezés története

Modellek és technológiák
Vasútmodellezés története

A vasútmodellezés története

1825 szeptember 27-én

nyitották meg a világ első személyszállításra is használt gőzvontatású vasútvonalát az angliai Stockton és Darlington között. A vasútmodellek története azonban ennél sokkal korábban kezdődött. A tervezők és a feltalálók már jóval ezelőtt, a felépíteni kívánt vasutak kicsinyített, működő másaival próbálták megnyerni a befektetőket az új közlekedési módnak.

1808-ban

az angol Trevithick Londonban az Euston-Square egyik üres telkén épített egy körpályát, bemutató céllal. A vonata utasokat is szállított, így azt akár a mai - embereket is szállító - kerti vagy kiállítási vasutak ősének is tekinthetjük.

1835 december 7-én

Nürnberg és Fürth között Németországban is megnyílt az első közforgalmú vasút, a "Bayerische Ludwigseisenbahn". Röviddel ezután már megjelentek az első játékvasutak is. 1836 márciusában az "Allgemeinen Polytechnischen Zeitung"-ban az alábbi hirdetés jelent meg:

"A Nürnberg-Fürth-i vasútvonal gőzkocsija, szeneskocsival és személykocsival. Óraművel hajtott, lakkozott bádogból, 9fl. ugyanaz nagyobb méretben 12 fl. ugyanaz még nagyobb méretben, fából és kartonból személykocsi nélkül 13fl."

"Dampfwagen der Nürnberg-Fürther Eisenbahn, mit Kohlenwagen und Personenwagen durch Uhrwerk bewegbar, von lackiertem Blech 9 fl.; desgleichen, größer 12 fl.; desgleichen noch größer, von Holz und Pappe, ohne Personenwagen 13 fl."
1998-ban

a müncheni Maximilianeum átépítésekor találtak egy ólomkazettát. Ebben (egyebek mellett) egy mozdony-modellje is volt. A 1:10-es méretarányban az első mozdonyok (melyek közül talán az „Adler” a legismertebb) egyikéről készült modell dómján egy felirat állt „Blochmann 1838”. Az acélból és rézből készült modell spiritusszal működik, jelenleg a müncheni „German Museum”-ban tekinthető meg.

1846. július 15-én

Pest és Vác között Magyarországon is elindul az első gőzvontatású vasút.

1847-ben

egy magyar testvérpár, Nagy Gergely és Lajos elkészítik a Derü nevű gőzmozdony-modellt. A modell a készítők technikai felkészültségét volt hivatott bemutatni.

1862-ben

a londoni Joseph, Myers & Co katalógusában szerepel elsőként gözhajtású modellmozdony.

1882-ben

a Bajorországi „Bayerischen Landes-Gewerbeausstellung”-on mutatta be Ernst Planck elektromos vasútmodelljét.

Az 1891-es lipcsei vásáron a Märklin a világon elsőként mutatta be sínrendszerét, ami egyenes, íves vágánymezőket és váltókat is tartalmazott. A nyomtávokat is szabványosították és jelöléssel látták el az alábbiak szerint:

Märklin nyomtávok (1891):
  • 0: 35mm
  • 1: 48mm
  • 2: 54mm
  • 3: 75mm

A méreteket itt még sínközéptávolságban adták meg azaz a távolságokat a sínfejek közepétől mérték. Mivel a sínfej 3mm széles volt ezért a ma használatos méretek számításához ennyit le kell vonnunk az eredeti értékekből. A nyomtávok szabványosítása előtt a különböző gyártók, különböző méretű és nyomtávú modelleket gyártottak. Ez volt az első lépés ahhoz, a ma már természetesnek mondható állapothoz, amiben a különböző gyártók, ugyanazon rendszerű modelljei együtt is üzemeltethetők, vagy modern szóval élve „kompatibilisek”.

1904-ben

megjelent az első elektromos vasútmodell is az akkoriban még kisebbnek számító I és 0 méretekben. A meghajtó motor még túl nagy volt a modellekhez. A működtetéshez szükséges energiát a háztartási áram szolgáltatta egy előtét ellenállás közbeiktatásával. Ez a megoldás veszélyes volt, így hamarosan betiltották ezt a fajta táplálást.

1922-ben

a Bing a Basset-Lowke égisze alatt, bemutatta „asztali” vasútját. A vágányok nyomtávja 16.5 mm volt, a máretarány pedig 1:76. A méretarány a „halber Größe Null” azaz a „fél-0 méret” megnevezést kapja, amit 00-nak vagy H0-nak jelölnek.

1935-ben

az USA-ban megalakul az NMRA (National Model Railroad Association). Ugyanebben az évben a Basset-Lowke hozzáigazítja a modelljeinek méretarányát a vágányai nyomtávjához, így az 1:87 lesz. Ugyancsak ebben az évben a Trix elindítja a 16.5 mm nyomtávú váltakozóáramú, háromsínes rendszerét. A három sínszálat elszigetelték egymástól, így két vonat is közlekedhetett ugyanazon pályán egymástól függetlenül. A vonatok 14 V-os váltóárammal működtek. Az irányváltást egy magasabb feszültségű impulzus váltotta ki. A méretarány 1:90 volt.

1936-ban

Marklin is bemutatta 16.5 mm-es nyomtávolságú, háromsínes, váltóárammal hajtott vasútját. A harmadik sín a vágánytengelyben volt. A modelleket 1:85 méterarányban gyártották.

1945-ben

az Egyesült Államokban Hal Joyce megalapította H. P. Products nevű cégét és 1946-ban már meg is jelent hirdetése, melyben bemutatta az első TT modellvasutat. A méretarányt - az 1/10 inch = 1 láb megfeleltetést alapul véve – 1:120-ban állapította meg. A TT jelölés az angol TableTop „asztali” kifejezésből származik.

1953-ban

a Märklin cég átalakította a háromsínes rendszerét: a harmadik – középső - sínt talpfákon lévő pontérintkezőkre cserélték, ezzel javítva a modellhűséget.

1954-ben

az olaszországi Genovában megalakul a MOROP, az európai vasút- és vasútmodell-barátok szervezete. Ez a szervezet a kiadója az Európai modellvasúti szabványoknak, a német rövidítés után a NEM-nek.( Normen Europäischer Modellbahnen). Többnyire ennek a normajegyzéknek köszönhetjük, hogy terepasztalunkon a különböző gyártók termékei gond nélkül együtt üzemeltethetők. (Amerikában hasonló céllal az NMRA ad ki szabványgyűjteményt).

1962-ben

az Arnold cég bemutatja első N jelölésű, 1:160 méretarányú modelljeit.

1972-ben

a Nürnbergi Játékvásáron mutatta be a Märklin az 1:220 méretarányú modelljeit Z jelöléssel.

1981-ben

megalakult a FREMO, az Európai Modelvasutasok Baráti Köre. (Freundeskreis Europäischer Modellbahner). A szervezet a közös játékot rendkívül fontosnak tartja, ezért számos modulszabványt alkotott. Ezeknek a szabványoknak köszönhetően a tagok által készített kisebb elemeket egy nagy egésszé lehet összeállítani. Így egy-egy összejövetelen akár sportcsarnoknyi "terepasztal" állítható össze. Ezen az összeállításon a tagok összjátékaként a valódival megegyező üzem valósítható meg.